Nem könnyű elkezdeni. Ha a döntés megszületett, és mindenképpen ki akarunk költözni, akkor tanácsos leülni és tervezni. Sokat. Segítségre van az internet, de lehet keresni fórumokat is, és hát ez a blog is ezt a célt szolgálja.
Az emberben egy ilyen döntés rögtön százezer kérdést felvet. De talán kezdjük a legfontosabbakkal.
- Kell e az angol?
Szerinted? Persze hogy kell. Csak gondoljunk bele, mit szólnának otthon, magyarhonban, ha valaki nem beszélne magyarul (sem angolul), és munkát keresne. Szerintem kerekedne mindenki szeme.
Tudom hogy sokan nem tanultak angolt sosem. És azt is tudom, sőt tapasztaltam is, hogy vannak akik zéró nyelvtudással jöttek ide ki, és sokan közülök boldogultak is. (Legtöbben persze rengeteg, otthon összespórolt pénz elköltése után hazamentek) De a lényeg a lényeg, "valamilyen szinten" illik beszélni. Ezzel nem csak az itteni új élet elkezdését lehet megkönnyíteni, hanem a szóba jövő állások minőségét is lehet javítani. (Nem mindegy ugyebár, hogy egy ablaktalan helyen 12 órát mosogatunk, vagy esetleg felszolgálunk egy kávézóban)
Szóval ajánlom mindenkinek, aki semennyire nem beszéli a nyelvet, hogy legalább egy rövid nyelvtanfolyamra üljön be otthon.
Persze ha valakinek erre sincs ideje, az egész egyszerűen jöjjön ki aupairnek. Az aupair-ektől nem várják el hogy beszéljenek angolul, hisz ezért jönnek ki, hogy megtanuljanak. Persze normális bért nem kapnak, csak durván 50-70 fontot hetente, mintegy zsebpénznek, (ezért családtól függően napi 5-8 órát kell dolgozni) de legalább a lakbért és kaját nem kell fizetni amíg a családdal lakik az ember.
A munka nem egyszerű, más neveletlen gyerekét "nevelgetni" idegörlő és kiábrándító munka. De senki nem mondta hogy könnyű lesz. A nyelvtudás hiánya itt nem olyan nagy tragédia, bár itt aztán az ember rá van kényszerítve hogy tanuljon. Mert hát ugye egy család sem akar jelbeszéddel kommunikálni az aupairjével sokáig.
Aupairként általában az ember több feladattal is szembesül. Először is ugye hát gyerekekkel kell foglalkozni. Ez még annyira nem szörnyű, de ezek a gyerekek javarészt máshogy lettek/voltak nevelve, mint a magyar gyerekek. Azaz nagy általánosságban rosszabbak.
A velük lévő munka általában a következő: Iskolába kell őket vinni/hozni. Uzsonnát/vacsorát kell nekik adni. (Dinner/tea/supper) Esetleg tanulni kell velük, ami maximum kimerül az olvasásban és a spelling-ben, ami voltaképpen szavak betűzéséről szól. Ez még akár az angolul gyengélkedő aupairnek is jól jöhet. Elég sok szót, kifejezést tanultam én is gyerekektől. Emellett, bár családja válogatja, de általában mosni kell, vasalni, (nem csak a gyerekek ruháját), és akár takarítani a házat. (Ez mind megállapodás kérdése). Ahogy a bérezés is. Itt is ki kell ábrándítanom sok embert, de az angolok az aupairekre szeretnek mintegy "rabszolgaként" tekinteni, és amint észreveszik hogy az aupairt lehet "terhelni", ezt ki is fogják használni, és ekkor majd nem tűnik olyan nagy pénznek az a heti 50-70 font, ami alap esetben is igen szerény juttatás.
Itt is vannak persze álomcsaládok, es rossz családok. De valamit ugye ne felejtsünk el, valamit valamiért, azaz ha nem beszéljük jól a nyelvet, nem árt, ha kicsit alkalmazkodunk a lehetőségeinkhez.
Ha valaki kedvet érez hozzá akkor már százezer weblap van, ahol lehet online családokat találni. Nem kell tőle félni, meg kell próbálni. Csak írd be a google-be hogy aupair, és máris egy csomó találatot dob fel. http://www.aupairs.co.uk/
Ez például ingyenes. Nem éri meg, sem anyagilag, sem máshogy vesződni az aupair ügynökségekkel. 90%-uk a lenyúlásra épít, és egyáltalán nem képviselik az aupairek érdekeit. Rossz családot nem nehéz kifogni, és nincs rá garancia hogy majd az ügynökség "jó családot" ad. Csak maximum az ember kifizet súlyos pénzeket, aztán amikor esetleg bajba kerül, akkor az ügynökség már nem segít.
Szóval ajánlom mindenkinek, felejtsétek el az ügynökségeket. A megspórolt pénznek lesz hasznát veszitek majd. (Saját tapasztalat hogy az ügynökségek is általában az internetről szerzik be maguknak a "családokat", ahova aztán kiközvetítik az aupairjüket.)
Tudom mit beszélek, én is voltam aupair, elég sokáig, és igen sok aupair ismerősöm volt. Ha valaki azt hinné, csak rémisztgetek az ügynökségekkel, azoknak konkrét információt is tudok nyújtani.
Rémtörténetek persze mindig vannak, rossz családok is vannak, lehetetlennek tűnő szituációk is. Én mikor először mentem ki Angliába, "menekülő pénzzel" készültem. Ami arra lett volna elég, hogy bármikor ha utcára kerülök, pár éjszakát hotelben tudtam volna aludni, és haza tudtam volna menni. Ez nagyon fontos.
Mindig legyen B terv, mert balul is elsülhetnek dolgok. És a konzulátus nem töri majd kezét lábát, hogy minden pórul járt magyart hazautaztasson saját pénzen. Megéri résen lenni.
Ha úgy gondoljuk hogy az aupairkedés semmiképp nem jöhet szóba, akkor irány a jobmarket...
